regi Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület
Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület
13
Feb
    Tájékoztatás !
 Tájékoztatunk mindenkit, hogy az OPSZ - Mecsek Polgárőrség Pécsen, a Dobó István u. 86-90. szám alatt minden hétfőn fogadó órát tart délután 17 és 18 óra között.
 
 
21
Jan
    SZOMSZÉDOK NYUGDÍJAS SZÖVETKEZET

 

 

 
 
SZOMSZÉDOK NYUGDÍJAS SZÖVETKEZET

 

   
   
   
   
   
   
   

 

 
   
02
Dec
    Hagyományőrző vetélkedőt rendeztek A Budai Városkapu iskolában

Hagyományőrző vetélkedőt rendeztek A Budai Városkapu iskolában 

   

 

Évtizedekkel a bányák bezárása után is élnek a bányászhagyományok a Mecsek vidékén, és a gyerekek is szerepet tudnak vállalni ebben. Ezt bizonyította kedden délután a Bányamanók vetélkedője Meszesen.
Itt még a legbelvárosibb embernek is valahogy a Jószerencsét! köszöntés jön a szájára, hiszen a gyülekezők közt jó néhány bányász-­díszegyenruhát, sőt munkafelszerelést is látni. A Bányamanó vetélkedőn járunk Pécs meszesi általános iskolájában, ahová a gyerekek a tudásukról, ügyességükről beszámolni, az idősebbek pedig a hagyományokat átadni érkeztek. A generációs különbségek jól láthatók: a bányákhoz kötődő idősek, ma is aktív szakemberek és több tucat tizenéves gyerek tölti meg a sportcsarnokot. Jöttek Pécs csaknem minden városrészéből, sőt Komlóról és Kővágószőlősről is.
 
Más programok is vannak
A Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete által szervezett vetélkedő persze nem az egyetlen program, ami összefogja a Bányamanók 2006-ban indított mozgalmát – árulja el Vándori András, a Bányász Hagyományőrző Klub vezetője. Év közben kirándulások, fontos helyszínek meglátogatása során ismertetik meg a gyerekeket a múlt emlékeivel, hogy kielégítsék az érdeklődésüket. Mert az érdeklődés él. Bár a mai iskolások több generáció óta nem kapcsolódnak a rég bezárt bányákhoz, a családokban még megvannak az emlékek, például a nagyszülők révén.
 
Lányok is érdeklődtek
A gyerekek el is hoztak sok relikviát, a 14 csapat asztalainál hol egy fejvédő kobakot, hol antik bányászlámpát mutatnak be, máshol a robbantáshoz használt berendezéseket szemléltetik profi minielőadással. Láthatóan nemcsak fiúk érdeklődnek, kutakodnak a mélyben végzett küzdelmes munka emlékei nyomában, sok lány is versenyez.
Sok a feladat: hol a bányába nem illő felszereléseket (például tűz gyújtására alkalmas eszközöket) kell kiválogatni egy nagy kupac tárgy közül, hol egy magasra épített állványon dolgozva kell aranyat bányászni. A munkához illő sisakokban sürgölődő diákok itt rengeteg apró labda közül kell kiszűrjék az aranyat jelképező sárga példányokat, az alapanyag egy kürtőn lezúdítva nehezíti meg az összeszedők, majd a zsákmányt láncon vödrökben felhúzók dolgát.
A küzdelem lelkesen zajlik, közben észrevétlenül szűrődik át a sok információ, részlet, tudás – azaz a hagyomány. Mint a szervezők felidézik, kezdetben tankönyv méretű tudástárat állítottak össze a bányamanóknak, amiből teszteket írattak, de pár év után belátták, hogy a mai gyerekeket élményekkel lehet megfogni. Élmény pedig akadt a legvégén is: egy tárnát jelképező állványzaton kellett robbantózsinórként vezetni a fonalakat, végül konfettiágyúkat működésbe hozni.
 
A Bártfának jól ment

 A vetélkedőt végül a Mecseki Láthatatlanok nevű csapat nyerte a pécsi Bártfa utcai iskolából, a második helyezett Szerencse fel! csapat is onnan érkezett. A harmadik helyezett, Pumák nevű csapatot a gyárvárosi iskola állította ki. De a legutolsónak sem kellett szomorúan hazamennie. Hiszen a díj minden csapat számára egy torta volt, több mint tucatnyi változatban, az élen végzők annyi kiváltságot szereztek, hogy elsőként választhattak közülük.

 
forrás.bama.hu
 
 
29
Oct
    A Vájár
 A Vájár
 

Ki ö? Mit dolgozik? Hol dolgozik? Kik a munkatársai? Mik a munkaeszközei? — vetődik fel a kérdés mindazokban, akik a föld alatti munkát hírből vagy csak a hét törpe meséjéből ismerik. A valóság azonban — mint ahogy általában szokott lenni — egészében más. A bányamunka különleges adottságainál fogva minden egyéb tevékenységtől eltérően olyan feladatok megoldását kívánja, melyek a munkahelyek állandó tovahaladása miatt a változó geológiai és hidrológiai viszonyok következtében óráról órára újabb problémák megoldását teszik szükségessé.
A feladatok közvetlen végrehajtója a vájár, aki nagy hozzáértéssel, helyismerettel végzi a feltárást, a különböző biztosítószerkezetek beépítését, a különböző gépek kezelését, a vasútépítést, a szállítást, a fejtést, a fenntartást, és még sok minden egyéb munkát, amely a bányaműveléssel kapcsolatos. Egy élet odaadó, munkája, lelkiismeretes odafigyelés, fegyelmezett végrehajtás, szakmaszeretet szükséges ahhoz, hogy a fiatalon bányába került ifjúból, jó ács, asztalos, gépkezelő, fúrómester, kőműves, szállítási szakember, szerelő, robbantás végrehajtó és még sok egyéb — egyszóval vájár művelődjön ki.
A vájár szakmai fejlődése nem is fejeződhet be egy pillanatra sem, nincs pihenés egy életen át. Nap-nap után újabb és újabb művelési technológiák, újabb és újabb bányagépek megismerésének, betanulásának, kezelésének kényszerítő szükségessége szorítja a vájárt az állandó tanulásra, az új megismerésére. A bányamunka különleges körülményei miatt a vájár saját maga és társainak irányítója is. Legtöbbször nincs közelben vezető, aki megadná a szükséges utasítást a felvetődő, néha nem is egyszerű problémák megoldására. A vájár munkahelyének nemcsak munkása, hanem gazdája, egyszemélyi vezetője is, akinek jó vagy kevésbé, jó munkájától — adott pillanatban megfelelő döntésétől —mindenkori rátermettségétől függ, nem egy esetben maga és munkatársai élete. A vájár rendszeretete, fegyelmezettsége, szaktudása. a munkahelyi kollektíva példaképe. A vájáron múlik az, hogy a munkafeltételek biztosítottak-e, hogy a technológiai utasításokat betartják-e, hogy a balesetmentes munkavégzésre van-e lehetőség.
A vájár azonban nemcsak munkahelyi vezető, hanem jó barát, gondos tanítómester, ha szükséges: szigorú apa is. Mindez szinte sok egy embernek, de a legtöbb vájár megfelel ezen kívánalmaknak, mert a szakmaszeretet, a bajba jutott munkatársért érzett bajtársi önfeláldozás, minden bányász alapvető tulajdonsága, melyet a föld mélyében levő ismert és ismeretlen veszélyforrások állandó jelenléte alakít ki.
Vájárnak lenni hivatás, e szakmában dolgozni egy életen át a közösségért, a társadalomért végzett önfeláldozás ragyogó példája/

 
T. Gy.
 
   


9. oldal / 18