BÁNYA  ÉS BÁNYÁSZSIRATÓ Tizennégy évesen - 1960-ban  kerültem a vájáriskolába Tatára. A tatabányai Xl-es, majd, a VI-os aknában szippantottam először a bányalevegőbe. Azóta sem tudom elfelejteni a szénpor ízét, a semmivel össze nem hasonlítható illatát. A bánya örökre meghatározta további életem.       Negyvenkét évet töltöttem a bányászatban. Akkor, 1960-ban a Tatabányai Szénbányászati Tröszt termelése a 3,5 millió tonnával volt a legmagasabb a szénbányák életében. Mindezt tizenöt aknából közel tizennégyezer ember termelte ki. Azóta sorra merültek ki a tatabányai aknák, ám csalóka reményként új eocén bányák nyíltak, amelyek botrányosan elúsztak és elvéreztek a gazdaság, a politika és az érdekcsoportok, szervezetek harcában.

 Vers és fotó: Ladányi András

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet