Számadás Száguldó gondolataim fénysugara, múlt kútjának derengő útvesztőjében életem értelmét - tudatom mélyében -nyitott Negyedik kapu mögött kutatja. Villanva tűnnek fátyolos, régmúlt képek. Mezítláb futok homokban, szőlőtőkék legyezik lelkem leheletkönnyű bőrét. S hirtelen felnőttem akácfák tövében. Föld alatt jó szerencsémbe kapaszkodtam. Arcom fekete volt szénportól, s szívemben remény élt - mélyen lent eocén-tengerben -, mikor „új hajnal" bányában vájár voltam. Jönnek fények hatvanöt évből suhogva, nyüzsgően bányászváros forgatagában. Népművelés pinceklubban, kultúrházban, kocsmák, presszók lehelete lelkem nyomja. Könyveim, verseim, fotók s kéziratok előtűnnek Bányamunkás szerkesztőség távolba tűnt tűzsorsán. Küzdelem s hűség, a gerincesség: bányászsors! - fogalmazok. Számolom a folyton fogyó barátokat, míg ellenségeimet nem tartom számon. Kedvesem gyöngéd tekintetében látom életem értelmét s szelíd halálomat. Múltamnak bugyraiban már nem kutatok. Leszálltam aktívmunka gyorsvonatáról, s morzsákat szedek Apolló asztaláról, amíg múzsám csókja még forró lázba hoz.

 Vers és fotó: Ladányi András

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet