Csepp, csepp cseppek Szürkés fellegen erősebb fénysugár sikoltva ragyog, s elbódít, mint szirén dalok szárnyán lebegő esőcsepp. Hajnaltájt mezőn a legszebb mikor mezítláb sétálva, árnyékommal egyé válva, lábam csókolja harmatcsepp. Lelkem, ó-jaj! Egyre hűsebb. Felhőn fekszem hunyorogva, s olvad hitem bugyborogva, reszket miként lázas vízcsepp. Attól nem lettem én bölcsebb, hogy megértem sok-sok telet, s bányában fejtettem szenet, arcomon folyt verejtékcsepp. Kézfogásom lett keményebb, bár erőm olykor elhagyott, s széles szénözön elkapott, ajkamra száradt a vércsepp. Fehér hóesésben könnyebb szállni s felhőkön pörögve; zokog, nyárért könyörögve, mint a jégre hulló könnycsepp.

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet