Menekülés a fejtésből   Szénhomlok-robbantásnak kesernyés füstje torkomat marja, s csípi könnyes szememet. Vágatban szálló szénpor mindent betemet, csend csókja görcsös félelmemet leküzdte.   Csákánnyal kopogtatok roggyant szénfalat, s csapzott hajam izzadt kobakomba szorul. Szívdobbanás kongón lüktetve szétnyomul testemben, s dörgő, vad káromkodás fakad.   Főtéből szén szitál, s alábbszáll, nyöszörög. Recsegve mozdul támfa, feszke s gerenda, reszket mint zsompba fojtott véres legenda. Ugrok nagyot orttól, még el sem köszönök.   Szökkenve száguldok nyomomban robajlón dübörgő kamrafejtés tör-zúz, megszakad, s hirtelen megáll. Csend! Vágat állva marad. - Megmenekültem! - zihál tüdőm morajlón.

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet