XI.     Szélben szénszimfóniáról álmodom. Rezdüléseim összhangban tompulnak, s mint a félrevert harangok kondulnak, szénfelhőkön szállok zengő álmokon.   Fekete szénpor, negyven éve, bőröm alatt szunnyad, s érzem kisugárzását, szénvegyületnek kristály-virágzását, létét a lelkemben, titokban őrzöm.   Bennem szerves vegyületek peregnek, zegzugos láncokon kötve lebegnek, szép szénatom párom, életem, kincsem.   Ne öljétek meg a karbont, mert minden élet szénlánc, nyílt szerves szénatomok. Szent Borbála! Tehozzád fohászkodom.

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet