Bezárt bányák felett Úszik szénvihar szárnyán Szénport dohogó álmom. Félszáz év talpa rányom Csukott bányák sírjára. Az emlékezés függöny Szétszakad a torz tükrön, S hajol bányász kínjára. Múltból várnak a széntört Arcok mely sírva széttört, S hull föld alatt kriptára. Tisztes munka ma szégyen Pszichét zúzó vad szélben, Szén-csepp esik nyírfára. Az anyaggal egyesült Szellem lelke sebesült. Csók bűzhödt lehelete Zárja aknáknak szemét, Törvények tépte sebét. Hitvány cselekedete Rútul tapos bennünket, S tiporja érzelmünket. Sikoly zuhan mélységbe. Büntet bennünket Isten, Szénnek lángját őrizzem. Bánya száll reménységbe, Úszik szénvihar szárnyán.

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet