| A BECSÜLETES EMBER |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:54 | |||
|
A BECSÜLETES EMBER
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagycsaládos szegény vájár, akit Buga Jóskának hívtak. Állandóan arra törekedett, hogy szorgalmas munkájával minél több pénzt kereshessen. Ezzel akarta családja életét könnyebbé tenni. Egyszer azonban olyan helyre osztották a bányában, ahol nagyon kemény volt a kőzet és nem haladt a munkájával. Teljesítménye visszaesett a felére. Nagyon elkeseredett, aludni sem tudott, fáradtan ment dolgozni. Amint azonban egy reggel a bányába ért, ámu'lva vette észre, hogy nagy mennyiségű kitermelt kőzet van a csillékbe rakva. Buga Jóska nem értette mi történt. Gondolta megártott neki a tegnapi pálinka vagy még mindig az ital hatása alatt áll. Ez így ment napról-napra. Valaki dolgozott helyette, de ezt nem merte elmondani senkinek, még a családjának sem. Egyszer aztán előkerült a jótevő. A hónap végén, amikor a legnehezebb munkát végezte, zárás előtt megjelent a bányamanó.
- Ki vagy te emberke? - kérdezte rémülten Jóska.
- Ne félj, én vagyok a bányamanó. Tisztességes nevem Bendegúz. Ebben a hónapban én segítettem a munkádat.
-Nem értem. Mivel érdemeltem ki a jóságodat?
- Én tudom, megérdemelted. - válaszolta Bendegúz és eltűnt a bányász szeme elől.
A bánya elöljáróinak feltűnt Jóska kiemelkedő teljesítménye. A vájár nem beszélt a bányamanóról nekik. Fizetés előtti éjszakán újra megjelent a munkahelyen Bendegúz. Papírt, ceruzát vett elő és kiszámolta kettejük teljesítményéért mennyi pénzt kell kapniuk. Utána átadta a papírt a vájárnak.
- Te reggel sok pénzt fogsz kapni! Ha megkaptad, gyere fel a hegyre az aknához! Ott fogok várni rád. Nem szeretnék csalódni benned.
A műszak végén a vájár elment a hivatalba a pénzéért.
A teljesítményemet erre a papírra írtam fel. Nézzék meg, ellenőrizzék.
- Ez tényleg pontos. - ismerték el az urak. Összenéztek, majd az utolsó fillérig kifizették Jóska bérét. A vájár ezután szorongó érzéssel a szívében indult a hegyre. Bendegúz már várta.
- Nos, itt vagyok! Miért hívtál ide?
- Mindjárt megtudod!
- Nem értelek, mond mit akarsz? Nem látod, hogy félek, reszketek?
- Nincs mitől félned. Megkaptad az egész fizetésedet?
- Igen, megkaptam.
- Na, látod, most egymás között kell elosztanunk a pénzt, amiért együtt dolgoztunk. Kérem tőled a részemet, mert tudom, hogy becsületes ember vagy.
- Legyen, ahogy akarod.
Becsületesen kettéosztotta a pénzt. A végén maradt egy tallér, amire Jóska ezt mondta:
- Ez a tiéd Bendegúz, mert te többet dolgoztál!
- Nem lehet. Neked nagy családod van - válaszolta a bányamanó.
- Vidd el csak, sokat segítettél rajtam.
Ide-oda tologatták a pénzt, amikor végül is Bendegúz a saját részéhez tette és az egészet oda adta Buga Jóskának.
- A becsületességedet akartam kipróbálni. Nekem nincs szükségem a pénzre, de ha nem akartad volna velem megosztani, belelöktelek volna az aknába.
S ezzel el is tűnt. Jóska lassan haza indult. Arra gondolt: a becsületes « elnevezést igazából nem ő, hanem a bányamanó érdemelte ki.
Itt a vége, fuss el véle.
A mesém végét Hans Christian Andersen idézetével szeretném befejezni:
„A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja a jó embert.”
Utószó:
„Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete, Váratlan vész rohanja meg, Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgolc én, Bányász kislányt óhajtok én. Bányász kislányt óhajt szívem, Ki szívében bányász legyen.” |
Veres Zsófia kilenc éves tanuló
Izsó Miklós Általános Iskola, Izsófalva
Felkészítő tanár: Zeleniné Kajái Orsolya
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 2827 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
