| Bányamanók díszruhában |
|
| 2016. Január 02. Szombat, 15:19 | ||||
|
Pécsi mintára vannak már csapatok Komlón és Tatabányán is
Bányamanók díszruhában
Több mint félszáz bányamanó van Pécsett, és az ország más nevezetes bányavidékein is akadnak már társaik. Vándori Andrással, a mozgalom alapítójával a célokról és a bányászhagyományokról beszélgettünk.
Mészáros B. Endre
PÉCS A bányamanók, a bányászegyenruhás kisgyerekek ott sorakoztak Borbála-napon a Csertetői emlékműnél, és ott láthatók minden fontos bányász ünnepségen. Bár még csak kisiskolások, sokat tudnak arról, hogy mi zajlott egykor á föld mélyében, amikor érces és szenes csillék gurultak ki a mecseki tárnákból, aknákból.
- Honnan a mozgalom ötlete?
Az egykori szenes kollégám, Traj Ferenc találta ki a tűzoltók ifjúsági csapatának mintájára, és 2007-ben alakult az első társaság. Azért azt tudni kell, hogy nekik legfeljebb a nagyszüleik dolgozhattak bányában, már a szüleiknek is csak emlékfoszlányai lehetnek a föld alatti munkáról. Szóval a mecseki bányabezárások után másfél évtizeddel célszerű volt felfrissíteni a bányászélet érdekes momentumait.
 - Miről szól a bányamanóság?
A gyerekek résztvesznek a bányász megemlékezéseken, gondoznák a Bányásztörténeti Alapítvány által létrehozott ipari emlékköveket. Ám, hogy valóban aktív legyen az emlékezetük, vetélkedőket is rendezünk általános iskolásoknak minden évben, ahol a bányászmunka szépségei, izgalmai is feltárulnak. A legutóbbin például egy teljes műszakot modelleztünk, a gyerekek a végén még robbantottak is, szikrázó rakétákat lőttek a magasba. A legjobbakat aztán neves hazai bányavidékekre visszük el kirándulni, jártunk már Sopronban, Tatabányán is.
- Hogy toborozzák ezeket a „mini bányászokat"?
Jelenleg 52 fős a csapat, meszesi, pécs-somogyi, kővágószőlősi, vasasi, gyárvárosi 5-8. osztályos általános iskolásokból áll. Most alakúlt egy csoport Komlón, és Tatabányán, Oroszlányban is, sőt Dorogon is mozgolódnak.
- Mire jó egy ilyen verseny? Hiszen a gyerekek soha nem jutnak le már egy igazi földalatti fejtésbe.
Legutóbb idős bányászok is beszálltak egy-egy csapatba. A gyerekek megtanulták a számukra érthetetlen szakkifejezéseket, az egykori vájárok meg, akiknek mar nem jut eszébe sok régi eszköz, folyamat elnevezése, megmutatták, megmagyarázták, hogy mivel mit csináltak.
- Az ön családja is bányászkodott?
A dédapám is mecseki szénbányász volt, jómagam 1956- ban az uránbánya első 32 méter mély aknájába szereltem szállítókast. Negyedszázadon át az érctermelésben tevékenykedtem, az első szkrépert is én hoztam ide Balinkabányáról. Igaz, az a szállítóberendezés úgy ötlapátnyi anyagot tudott csak elhúzni, mikor pedig tovább léptem a szenesekhez, már köbméteres szkréperkanalakkal is dolgoztak. Végül az aknamélyítők tervező mérnökeként mentem nyugdíjba.
A bányamanók ébredeznek. Az idősebb korosztály is tervez még valamit?
Már csak a helyet keressük hozzá, Hősök tere, Szabolcsfalu, vagy Meszes jöhet számításba, mert szeretnénk berendezni egy bemutatótermet bányász relikviákból. Egy régi bányászlakást eredeti bútorokkal, továbbá ruhák, korsók, otthoni bányász használati eszközök kerülnének ide. Remélem, 2016-ban ez is megvalósul.
Riegli telepről
Vándori András 1930 – ban született Pécsett A Riegli telepen (mai György Telep) nőtt fel, a Zipernowsky Technikumban érettségizett 1951 – ben, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen diplomázott 1956 – ban bányagépész mérnökként. A mecseki Uránbányához (akkori nevén Rákosi Mátyás Bauxitbányák) került és 25 évig fejlesztő mérnök volt. 1981 – ben István Aknára került főművezetőnek, majd az Aknamélyítő Vállalat tervező főmérnöke lett 1989-es nyugdíjbavonulásáig. Felesége, Albrecht Ilona újságíró volt a Dunántúli Naplónál, a Zöldért osztályvezetőjeként lett nyugdíjas. Fiuk, László meghalt, két leány unokájuk van.
|
