regi Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület
Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület
22
Mar
    A fővárosban tárgyalt a BÉKE

Bányászjuttatások: a fővárosban tárgyalt a BÉKE

A Bányász Érdekvédelmi Kulturális Egyesület (BÉKE) vezetősége – Talló Zoltán elnök, Molnár Ferenc ügyvezető elnök, Szemán István alelnök és Benke Norbert az MSZOSZ Baranya megyei elnöke valamint a Vasas Szakszervezet Dél-dunántúli Regionális vezetője – Budapesten tárgyalt a bányászjuttatások ügyében.

A delegációt fogadta Hoppál Péter országgyűlési képviselő, Csizi Péter országgyűlési képviselő, Pécs alpolgármestere, Nagy Csaba országgyűlési képviselő, Pécs alpolgármestere, Kővári János, országgyűlési képviselő, Soltész Miklós, szociális ügyekért felelős államtitkár, Zentai László vezető titkár a népjóléti kabinetből.

A BÉKE az alábbi dokumentumot csatolta közleményéhez:

 
 
Támogatás

Kedves Barátaink, ismerőseink, volt Munkatársak!
Megkérünk, benneteket, hogy akinek van lehetősége a személyi jövedelem adó 1%-át felajánlani,
az kérem támogassa egyesületünket, hogy működésünk biztosított legyen a továbbiakban is.
Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület      adószám:  18323117-1-02
Egyéni felajánlásokat a Mecsekvidéke Takarékszövetkezet : 50300109 - 10001758
számlaszámon tudjuk fogadni.
Köszönettel! Jó szerencsét!
 
 
02
Jul
    Porci megmenti Petit
Bányász Mesék

 

Porci megmenti Petit
 
Petit a nyári szünet első napján szülei felültették a vonatra, és utazott is a nagyszüleihez Aranybányafaivára, hogy velük töltse a nyarat. Amikor megérkezett Peti, szorosan megölelte nagypapáját. Sétáltak hazafelé. Peti az iskoláról mesélt, nagyapa pedig belekezdett abba a végtelen hosszú történetbe, amit minden nyáron elmondott Petinek a falubéli elhagyott bányáról és az ott élő manókról.
-   Tudod, Peti, 50 évig dolgoztam a bányában. Mindig azt hittem, hogy megtalálom az aranyat, de csak szén volt mindenütt. - mondta a nagypa­pa.
-   Ha én nagy leszek, megveszem a bányát és megtalálom az aranyat. Papa, elhiszed? - kérdezte Peti.
-   Elhiszem, de addig még sokat kell tanulnod, hogy tudd, mit tesz egy bányász a föld mélyén - mondta a nagypapa.
-      Taníts meg engem! - kérlelte Peti nagyapját.
Peti és nagypapája minden nap elsétált a bányához, de csak messziről nézték meg. Peti hallgatta a régi történeteket.
Egyik nap, amikor a papa nem ért rá, Peti elhatározta, hogy egyedül megy el a bányáig. Tudta, hogy a bánya veszélyes lehet, mert a nagyapja sokszor elmondta, mégis továbbment. Sötét volt minden. Peti alig látott, de csak ment tovább előre a vágány mellett. Elhagyott csillék, szerszá­mok, lámpások mellett ment el. Zajokat hallott. Mintha valaki tüsszögne.
-       Igen! Egyre hangosabban hallani! Már szinte valaki itt tüsszentett mellettem - motyogta maga elé.
-      Prrr-ciii! Prrr-ciii! - hallatszott.
Peti annyira megijedt, hogy rohant volna kifelé a bányából, de megbot­lott és már zuhant is bele egy elhagyatott tárnába.
-      Jajj! Segítség! Eltörött a lábam! — kiáltott fel fájdalmasan.
-      Prrr-ciii! Nem elég nagy itt a por, még te is felkavarod?! - hallotta.
-       Jajj! Segítség! Nem akartam rosszalkodni! Segítsen, kérem! - fakadt ki a fájdalmas kiáltás Petiből.

Hirtelen meglátta a magasban a furcsa kis lényt, zöld nadrágban, gom­bokkal, aki a kezében lámpát tartott. Olyan kicsi volt és folyton tüsszögött.
-    Ne félj, Porci vagyok, a bányamanó! Ezt az elhagyott bányát őrzőm, itt lakom a bányában.
-      Manók nem léteznek - mondta Peti.
-    Már hogy ne léteznének? A nagyapádat is jól ismerem. Nem mesélt rólam?
-      Mesélt manókról, de azt hittem, nem igaz a történet!
-    Ha mi nem lennénk, a bányászok élete még nehezebb lenne. Mi segí­tünk nekik, hogy el ne élje őket a balszerencse! Még köszönni és úgy szoktunk, hogy „Jó szerencsét!”. Ezt sem tudtad?
-    De ezt tudom! - sírt Peti és nagyon fájt a lába is. Megbánta már, hogy idemerészkedett. A nagyszülei biztos nagyon aggódnak már miatta.
-    Ne sírj! Segítek! De meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el, hogy találkoztunk, mert akkor nagy bajba kerülök.
-      Jó! - szipogta Peti.
-      Leeresztem a létrát! Szorítsd össze a fogad és mássz fel!
Peti összeszedte minden erejét és bátorságát és felmászott a létrán. Ott volt a manó mellett, aki szinte megigézte a tekintetével, a csillogó arany gombokkal. Azután annyira elnehezedett a szeme, hogy már semmit sem látott. Porci, akit azért hívtak Porcinak, mert mindig tüsszögött a portól, tüzet gyújtott a bánya bejáratánál. Jól megrakta fával, hogy magasra száll­jon a füst. A nagypapa rohant át a mezőn. Észrevette a felszálló füstöt a bányánál. Tudta, hogy ott lesz Peti. Égett a tűz, Peti ott aludt mellette, csupa kosz volt és fekete a szénportól.
-      Prrr-ciii!- hallotta a nagyapa a bányából.
-      Jó szerencsét! - köszönt a nagypapa.
-      Jó szerencsét! - hallotta bentről.
-      Köszönöm! - mondta nagypapa befelé a bányába.
Másnap Peti bekötözött lábbal ébredt, mellette nagyszülei ültek aggódó arccal. A nyár végére Peti lába helyre jött. A nagyapával kisétáltak a bá­nyához.

-     Nagyapa, biztos van arany a bányában, én tudom, és ha nagy leszek, meg is fogom találni! - mondta Peti.
-     Elhiszem, de addig még nagyon sokat kell tanulnod. Főleg azt, hogy egyedül nem lehet egy gyerek a bányában, de nagyapával igen!
- és elin­dultak a bánya felé...
 
 
 
Szabó Bernadett tizenegy éves tanuló
Herendi Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola, Herend
Felkészítő tanár: Fekete Nagy Mariann
 
   
07
Május
    Mesék a bányákból
Beköszöntő
 
Kedves Olvasó! 
 
Különleges, lelkesítő érzés számomra személyes részesének lenni, ahogy egy lényegi összekötőerejét: ipari tevékenységét elvesztő baranyai bányászközösség létezésének új értelmet keres és talál. Régi-új kifejező­eszközökkel igyekszik formába önteni, megmutatni, átörökíteni önmagát az immáron többé-kevésbé hazai bánya nélkül maradt jövőbe. Mi más is lehetne, ha nem a kultúra, amely mentén ez az egyszer már oly erős, or­szágos hálóvá szövődött, bajtársiasságon, hősiességen, egymásra utaltsá­gon, emberfeletti munkán szerveződött társadalom, amely egy egész bá­nyászvilágot volt képes maga köré fölépíteni iskolástul, érdekképviselet­estül, szabadidőstül, képes újjá szerveződni, közös értékeket felmutatni? Régi bölcsesség, hogy csak az a közösség lehet erős, amely ragaszko­dik hagyományaihoz és őrzi azokat. Ennek a hagyományőrzésnek a tárhá­zából nem hiányozhat a közös alkotás, a hagyományok felelevenítésének öröme, sőt, az új hagyományok teremtése sem! Hiszen egy-egy örökség fenntartásának alapvető eszköze annak megújulása, életközelivé tétele. Elég, ha a Selmecbányái bányász diákhagyományokra, a mai „ballagás" ősére gondolunk, amely ismeretét jómagam is édesapámtól kaptam örök­ségül. vagy az újkeletű bányamanó mozgalomra, amely napjaink népszerű értékmegőrző programja. Az újjá kovácsolódott közösség teremtő erejének jó példája az a kötet, amit az olvasó most a kezében tart. Ugyanakkor annak bizonyítéka is: jó irányba tartunk, amikor a helyit, az alulról szerveződőt támogatjuk, segít­jük, mert csak így tudjuk maradandóan megerősíteni a társadalom teljes­ségének szövetét. E könyvre ugyanúgy büszke lehetek, mint mindazok, akik létrejöttében, ezáltal pedig közösségük értékmentésében és átörökíté­sében írásaikkal, támogatásukkal, szervezőmunkájukkal közreműködtek. Azt gondolom, a hagyományőrzés, a közösségépítés útja sok csodát rejte­get baranyai bányászaink, helyi kisközösségeink és a teljes magyarság számára. Munkálkodjunk hát tovább bátran, jó szerencsét hozzá!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Dr. Hoppál Péter
Kultúráért felelős Államtitkár, Pécs országgyűlési képviselője
 
 

 

 

 
   


17. oldal / 17