| A GYÉMÁNTKÉSZÍTŐ MANÓK |
| 2019. Június 10. Hétfő, 00:23 | |||
|
A GYÉMÁNTKÉSZÍTŐ MANÓK
Hol volt, hol nem volt, volt egy, nem is egy, hanem hét kis manó. Úgy hívták őket, hogy Csupacsipa, Durcamorgó, Neszólj szám, Ugríbugri, Pajkoska, Oktondi és Izompacsirta.
Egy szép napon elmentek a közeli bányába szenet bányászni. Miközben bányásztak, megérezték hirtelen valami rossz szagot és csípős füstöt. Nem tudták, honnan ered és hogy mi lehet. Keresték a nyomokat. Tovább ástak addig, míg rá nem találtak egy nagy tűzre. Nem tudták ki gyújthatta. Egyszer csak felröppent egy hatalmas háromfejű tűzokádó sárkány. A manócskák úgy megijedtek, hogy rögtön elkezdtek menekülni a kijárat felé. Mikor kiértek, azt mondta a legerősebb, Izompacsirta:
- Gyertek, szálljunk szembe a sárkánnyal, hogy találjunk sok szenet, amiből gyémántot és aranyat készíthetünk!
Felfegyverkeztek és elindultak megvívni a sárkánnyal. Ütötték baltával, kalapáccsal és csákánnyal. De nem sikerült legyőzniük. A sárkány azt mondta nekik:
- Tűnjetek el innen a kincseimtől, mert csontig égetlek benneteket!
Már majdnem feladták a kis harcosok, amikor hirtelen előröppent egy bányatündér a földből és előrántotta a varázspálcáját. Megfenyegette a sárkányt, hogy ha nem tűnik el, elvarázsolja, és ha még így se tűnne el, vizet önt a szájába és többet nem tud majd tüzet okádni. Erre nagyon megijedt a sárkány és eltűnt örökre.
A manók bányászhattak kedvükre, annyi szenet gyűjthettek össze, amennyit csak akartak. Ebből annyi aranyat és gyémántot készítettek, hogy elég volt egy egész életre. Ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!
Rácz Szabó Nikolett tíz éves tanuló
Emlékiskola, Zenta
Felkészítő tanár: Tripolszki Csilla
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1463 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
