| A VARÁZBÁNYA KINCSE |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 23:10 | |||
|
A VARÁZSBÁNYA KINCSE
Hol volt, hol nem volt, még a Húsvét szigeteken is túl, volt egyszer egy bányász. A bányász elment volna az erdőbe, de útközben talált a hegy lábánál egy érdekes barlangot. Azért volt érdekes, mert az eddig még nem volt ott. Hát úgy gondolta, hogy hazamegy a csákányáért és a zseblámpájáért. Be is ment a bányába, de ki ugyan nem mehetett, mert amint belépett, a bánya bejárata beomlott. Mikor beljebb merészkedett, talált egy fonást, de nem akármilyet, hanem olyat, amiben számtalan aranypengö sodródott az árral. A bányász követte azt az irányt, ahonnan áradt a víz. a Nem is kellett sokáig sétálnia, mert talált két ajtót. Az egyikbe egy gyémánt volt belevésve, a másikba meg egy aranypengő. Sokáig gondolkozott és végül azon ment be, amelyikbe az aranypengő volt belevésve. Az | ajtón túl talált egy kis ládát, abban volt még egy láda és abban volt egy kulcs. Ki is ment a teremből és vitte magával a kulcsot. Amint kilépett mindkét ajtó eltűnt. Már nagyon kíváncsi volt, hogy mit nyithat az a kulcs és ezért tovább ment a bánya belsejébe. Meglátott valami fénylő tárgyat és odament. Szerinte az egy mágneses iránytű volt, mert ha beljebb ment, J akkor egyre fényesebb lett, de ha visszafelé ment, akkor meg egyre gyengébben világított. Továbbment és talált egy könyvtárat. Egy szép díszes, | tiszta könyvtárat, amit a bányamanók laktak. Megkérdezte az egyik bányamanót, hogy mire való ez a kulcs. Ekkor már az egyik manó rögtön tudta, hogy ő a kiválasztott. Azt is tudták, hogy mire jó az a kulcs, még hozzá egy láda kinyitására szolgál.
- Csak kövesd azt az irányt, amerre egyre jobban világít az iránytű, mondta a bányamanó.
A bányász hallgatott a manóra és ment tovább. Talált egy érdekes mesterséges alagutat és bement oda. Egy ajtó volt az alagút végén, amely mögött egy szobányi szerencse sütit talált. Az első szerencse sütiben az állt, hogy „esni fog az eső”. A másodikban az állt, hogy „a kincs ott van, ahova a víz folyik”. A bányásznak eszébe jutott, hogy ő már látott a bányában egy forrást.
- Akkor visszamegyek a forráshoz! - gondolta a bányász.
Odasietett, és talált egy nagy termet. A közepében egy láda volt, kinyitotta és láss csodát: tele volt gyémánttal díszített varázskönyvekkel. A teremben volt még egy lift is. No, úgy gondolta a bányász, hogy megnézi, hogy hova vezet. Ahogy belépett, az már indult is felfelé. Szerencsére kivezetett a lift a hegy tetejére. A bányász kiszállt és hazament a kincsével együtt.
Boldogan élt még el nem olvasta az összes könyvet. Aki nem hiszi, kérdezze meg az egyik bányamanót!
Ollai Ákos tíz éves tanuló
Emlékiskola, Zenta
Felkészítő tanár: Tripolszki Csilla
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1585 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
