| BÁNYA TÁNYA TATABÁNYA |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 23:02 | ||||||
|
BÁNYA TÁNYA TATABÁNYA
Nagyapámnak az a vágya, hogy legyen egy sóbányája. Ha felnövök, nekem adná,
Félnék én a föld alatt
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy tata. Tatabányán éltek kettecskén kis unokájával Oszival. A gyerek szülei külföldre költöztek.
A nagytata minden este elolvasott egy részt Móra Ferenc A kincskereső kisködmön című művéből. Az unoka legkedvesebb története a kis Bice Bóca meséje volt. Elbűvölőnek találta a bányák különös, izgalmas világát.
Akár hányszor hallotta mindig elsírta magát. Sajnálta, hogy a kis árvának nem jutott meleg ágy, és finom ennivaló.
Őszi egy éjszaka azt álmodta, hogy a bányában találta magát és találkozott egy bányarémmel. Bánya Tánya volt a neve. Őszi nagyon megijedt tőle, pedig csak a kinézete volt rusnya, egyébként kedves és szeretetre méltó volt. A kisfiú tüsszentett egyet. A boszorka megkérdezte:
- Mi van kicsim beteg vagy?
- Bizony súlyos allergiás lettem. Fűre, fára, porra és még ki tudja mi mindenre.
- Akkor a legjobb helyen jársz, mert a só jótékony hatású a szervezetre. Látogass meg minden nap egy órácskára. Majd beszélgetünk, vagy játszunk, úgyis magányos vagyok - javasolta Bánya Tánya.
- Ne! Sakkozzunk inkább! - kiáltotta Őszi.
- Te nem félsz tőlem?
- Nem, nagyon barátságos vagy. Nem számít, hogy csúnya vagy, csak az érdekel, hogy kedves légy! „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”
- Látom kiolvastad A kis herceget - jegyezte meg elégedetten a néni.
- Idén ezt kaptuk házi olvasmányként a III. osztályban. Még a szegedi Móra Ferenc Múzeumban is jártunk a tanár bácsinkkal, és megnéztük „A kis herceg” kiállítást. Nagyon élveztük az interaktív játékokat.
Őszi reggel boldogan ébredt. Ahogy kinyitotta a szemét szaladt is a nagypapájához.
- Tata tényleg jó a só annak, aki meg van fázva? - kérdezte kíváncsian.
- Igen, persze édes Oszikám. A legjobb gyógyszereket a természet adja. Nyáron ellátogatunk a szünetben a parajdi sóbányába, hátha javul az állapotod.
- Akkor viszek sakkot is! - lelkendezett a kisgyerek.
- Minek az neked?
- Tudom én azt! - kacsintott Őszi sejtelmesen.
Őszi alig várta a tanév végén a bizonyítványosztást, mert utána azonnal indultak tatával a parajdi sóbányába. Lelkendezve várta, hogy leérjen a mélybe, mert nagyon remélte, hogy találkozik Bánya Tányával.
Bagdi Oszkár kilenc éves tanuló
Tabáni Általános Iskola, Szeged
Felkészítő szülő: Bagdi Andrea
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1537 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
