| A KINCS |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:52 | |||
|
A KINCS
Elérkezett a várva-várt nap, a Bányászkaland napja. Azt még nem tudták, hogy a helyszínen milyen az idő, no meg a talaj, ezért mindenre felkészültek.
Először is, hadd mutatkozzam be: én Luki vagyok, ők meg itt a segédeim. Be is mutatom a három legfőbb dolgos kezű barátom: Mandi, Csoszi és Füli. Ök eddig a legszorgosabb tanulók, valamint én vagyok a tanáruk. Nem mondom, hogy a többi hasznavehetetlen, mert ők is mindig kéznél vannak. Ha baj van, rögtön ott teremnek.
-Na, szerintem indulhatunk! - javasolta Csoszi.
El is indultunk, s miközben ballagtunk, így énekeltünk:
„Mi vagyunk a bányászok,
itt vagyunk, ha szükség van!
Tizenhatan vagyunk mi,
I szeretünk mind bányászni.”
Ezt addig-addig énekeltük, míg meg nem érkeztünk. Egy hatalmas sziklatömb állta utunkat.
- Na végre Luki, rajtad a sor, mondd a kódot! - fordult felém Mandi.
Nem kellett kérlelnie, s amint kimondtam a titkot, a tömb elmozdult, s szabaddá vált a bánya bejárata.
- Mindenki szerelkezzen fel, majd vegyen el egy Szuper Csákányt! Ha elkészültetek, üljetek bele egy csillébe!
Csoportszámlálás!!! Hadd lássam, mindenki itt van-e! Egy, kettő, ... tizennégy. Valaki hiányzik. De ki?
- Éééén! Beszorult a lábam egy kő alá, segítsetek! - kiáltott Füli.
Nem kellett sokáig várnia, társai pim-pum, segítettek neki.
Most már mindannyian elfoglalták helyüket a csillékbe, s leereszkedtek a bánya mélyére.
- Kiszállás! Eredjünk bányászni! Ha valaki elfáradt, nyugodtan pihenjen meg, aki pedig számára ismeretlen ércet talál, keresse meg Wáiszmen professzort! Én addig itt sétálok meg őrködök. - ajánlottam kegyesen.
Mindenki nekilátott a munkának. Zengett az ének, hangzott a füttyszó, csattogott a csákány.
- Luki, meddig maradunk? Luki!
Néma csend.
- Luki, hallasz engem?
- Talán Luki eltévedt?
Abbahagyták a munkát, s Luki keresésére, azaz keresésemre indultak. Útközben Mandi megpillantott egy jó darab aranyércet. Nekilátott csákányolni.
- Gyere már, segítenünk kell!
- Ezzel mit csináljak? Hagyjam itt?
- Igen!
- De, de ... Ezzel sok pénzt keresnénk!
- Tudom, de fontosabb egy társ, mint bármi más! - szólt meggyőzően Füli. Mandi fájó szívvel hagyta ott a kincsét, de lelke mélyén igazat adott barátjának.
- Hahó, Luki! Sürgősen meg kell találnunk, mielőtt még elalszik a sárga labda ott fenn!
- Ide gyertek! Megtaláltam! - ujjongott Mandi.
Luki, azaz jómagam békésen szundítottam a bánya egy távolabbi zugában.
- Próbáljuk felkölteni!
A barátaim hangjára azonnal felébredtem, s értetlenül bámultam riadt arcukba. Hamarosan elmesélték, miként kerestek órák hosszat. De én már nem hallottam a mese végét, hisz a könny elfutotta szememet, a szívemet meg kellemes melegség járta át. Tudjátok, miért?
Szilvási Hunor Béla tizenegy éves tanuló
Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő tanár: Tankó Blanka
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1567 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
