| AZ ÚJ CSALÁDTAG |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:21 | |||
|
AZ ÚJ CSALÁDTAG
Hol volt, hol nem volt, a Maroson túl, az Aranyosan innen, hatalmas sziklák között, volt egy picike völgy, s ebben a picike völgyben egy apró falucska, Torockó.
Itt éldegélt hat törpe, akik a háromszáz évet is meghaladták. A törpék testvérek voltak, és a következő neveket viselték: Gyémi, Ezüsti, Ari, Kvarci, Ereiké és Smari. Ők minden egyes nap a bányába jártak dolgozni, ami számukra nehéz munka volt, mert a nehéz vasércet már alig tudták a hátukon kihordani. Minden napjuk ugyanúgy indult: reggel hatkor felébredtek, Smari elkészítette a reggelit, megreggeliztek, majd elindultak a bányák felé.
Egy hűvös őszi nap Ércikének furcsa érzése támadt, érezte, hogy a mai napon valami különös fog történni. Elmondta a testvéreinek is a megérzését, azonban kinevették, hiszen mi is történhetne a megszokott, unalmas életükben. Mikor a tizenkettes bányához értek megpihentek, majd egyesével leereszkedtek a járatokba, és kalapálni kezdtek. Csak úgy visszhangzott az erdő a kopácsolásaiktól. Amint így dolgoznak egyszer csak Smari furcsa dologba ütötte a csákányát, ami nagyot reccsent. Gyorsan szólt a testvéreinek, akik nagy szemekkel bámultak a tárgyat, de senki sem mert hozzá közeledni. Végül Gyémi kiemelte az ismeretlen tárgyat, és így kiabált:
- Hiszen ez egy láda!
- Bizonyára tele van arannyal! - örvendezett Ari.
- Az bizony jó lenne, mert akkor soha többé nem kellene a bányában dolgozzunk. - reménykedett Ércike
Izgatottan nyitották ki a ládát, azonban csak egy poros, szakadt papírt találtak benne. Közelebbről megnézve egy térképet találtak rajta. Kimentek a bánya kijáratához, és örömmel vették észre, hogy az a hely ahol állnak a térkép kiindulópontja. Elindultak a térképútvonalát követve, és izgalmukban észre sem vették, hogy a saját házukba vezette őket a titokzatos térkép. A térkép a Gyémi ágya helyén végződött. Felemelték az ágyat, és egy lejáratot találtak. Leereszkedtek, és az alagútban egy kosarat találtak, amiben egy jókora tojás rejtőzött. Csalódottan léptek ki a rejtekhelyről, mivel kincsekre számítottak.
Smari felcipelte a tojást, a kályha mellé helyezte, majd nyugovóra tértek. Éjjel nagy recsegésre, ropogásra ébredtek. A tojás megrepedt és kibújt belőle egy kicsi zöld sárkány. A törpék rémülten állták körül a sárkányt, aki keserves sírásra fakadt. Smari megsajnálta és átölelte, a többiek pedig meggyőződtek arról, hogy ártalmatlan jószággal állnak szemben, aki még tüzet sem tud okádni. Megtartották a sárkányt, és Füstinek nevez-' tékel.
Füsti egyre növekedett és nagy segítségükre lett a törpéknek, hiszen ő hordta a vasércet a bányából. Á törpék nagyon megkedvelték, ás családk tagként tekintettek rá.
így élnek még ma is együtt boldogan, szeretetben. Aki nem hiszi, az’ tekintsen fel a Székelykö?letéjére, fezen még most is ott őrködik a zöld kis sárkány.
Móricz Noémi Enikő tizenegy éves tanuló
Torockói Általános Iskola, Torockci
Felkészítő tanár: Farkas Júlia
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1592 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
