| ARANY VADÁSZ |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:18 | |||
|
ARANY VADÁSZ
Egyszer réges-régen, valamikor az ókorban lehetett vagy a középkorban? Na mindegy, az a lényeg, hogy volt egy aranybánya. Aranyvadász volt a neve.
Aranyvadászban minden nap folyt a munka. Tizennégy kis szorgos kéz szedte-tette az aranyat, és közben hét szájacska énekelt:
„Hejhó, hejhó, bányászni jaj, de jó!
Aranyat szedünk, és énekelünk, mert mi ezt élvezzük.
De azért félünk, merthogy a bánya netalán felrobban.
JAJ!”
S énekeltek, és közben nagyokat nevettek, de azért tényleg féltek, mert ha a bánya valóban felrobban, akkor mindannyiuknak vége. Jaj, bocsánat, még be sem mutattam őket: az elsőt Moreinak hívták, mert ha valami nem sikerült neki, mindig morgolódott, a másodikat Szepinek hívták, mert szeplős volt, a harmadikat Trombinak, mert szabadidejében mindig trombitáit. A negyediket Kukának szólították, az ötödiket Matyinak nevezték. A hatodikat Bendőnek, míg a hetediket Okoskának becézték.
Egy napon Bendő éppen kedvenc tevékenységét végezte, evett, amikor odaszaladt hozzá Trombi, és a fülébe trombitált.
- Hahó, Bendő! Tudod, milyen hír járja a bányát?
- Nem. - mondta szomorúan Bendő. De, gondolom, te elmondod.
- Hát persze! - felelte Trombi. Képzeld, ma hallottam Szepitől, hogy a szeplői megunták őt, és átszálltak Moreira, ezért Morei szörnyen morcos. És tényleg, Szepinek reggelre egy szeplöje sem maradt, viszont Morcin rengeteg van!
- Segítenünk kellene nekik! - javasolta Bendő - viszont még be kell fejeznem az evést.
- Nem ér rá majd később???
- Nem, nagyon éhes vagyok már, reggel óta nem ettem, és most már délre harangoztak.
- Jó, de akkor egy óra múlva gyere a szobámba! - egyezett bele Trombi, látván, hogy barátja hajthatatlan.
Egy óra múlva találkoztak, és elindultak Moreihoz, vagyis a szeplők- höz.
- Sziasztok, szeplők! - mondták egyszerre. Nem mennétek vissza Szepi arcára?
- Nem, Szepi olyan gonosz, sohase törődik velünk. Csak dolgozik. - felelték felháborodva a szeplők.
- Tudjátok, azért kell folyton dolgoznia, hogy elfogyjon az arany a bányából. Ha elfogy, akkor biztos sokat fog törődni veletek.
- Jól van, meggyőztetek.
Ekkor a szeplők mind visszaszálltak Szepi arcára.
E - Köszönöm nektek! - hálálkodott Szepi - ti igazán jó Barátok vagytok.
- Semmi kétség! - nevettek a többiek.
Később Kuka és Matyi futott feléjük.
- Képzeljétek, találtunk egy óriási aranyat! Gyertek tí is, nézzétek meg! - kiáltották.
Mikor odaértek, semmit sem találtak. Értetlenül néztek egymásra.
- Jaj, valaki elvitte az aranyat! - siránkozott Kuka és Matyi.
- Az aranyat csakis a bánya keleti részén húzták ki, hisz ott látszik a súrlódás nyoma.
- Nézzétek, ott viszi valaki az aranyat! - szólalt meg hirtelen Bendő. Gyerünk utána!
Megiramodtak. Mikor odaértek, rádöbbentek, hogy aki az aranyat cipeli, nem más, mint Morei.
- Morei, te mit csinálsz? - kérdezték egyszerre.
- Azt hittétek ugye, hogy valaki ellopta az aranyat? - nevetett. Pedig én csak meglepetést akartam szerezni, hálából, hogy megszabadítottatok azoktól a ronda szeplöktöl. A kamránkba akartam szállítani.
- Akkor ünnepeljük meg az Óriás Aranyat! — kiáltották.
Aznap este bulit csaptak, és valahányszor találtak egy súlyosabb aranyat, mindi így énekeltek:
„Aranyat szedünk, és éneklünk, mert mi ezt ÉLVEZZÜK!”
Tölgyesi Karola tíz éves tanuló
Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő tanár: Tankó Biankó
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1697 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
