| VÁRATLAN FORDULATOK A SZÉNBÁNYÁBAN |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:14 | |||
|
VÁRATLAN FORDULATOK A SZÉNBÁNYÁBAN
Egyszer volt, hol nem volt, a föld mélyén volt egy óriási szénbánya. 1 Szorgalmas manók bányászták kora reggeltől késő estig a szenet. Szenes professzor manó volt a szénbánya vezetője, ö vigyázott, hogy a munkálatok jól haladjanak. A legöregebb a Szénhányó manó volt. Öt követte a j sorban Csákányozó manó és Talicskázó manó. A fiatalabb manókat | Szénkereső manóknak hívták. Mindannyian a bányában laktak, tehát nem ] kellett sok időt tölteniük az utazással. A gyerekmanók a Szénbánya Ipari 1 Iskolájában tanultak meg a bányászás csínját-bínját.
A manók minden nap hajnaltól vakulásig dolgoztak, és minden a legnagyobb rendben ment. Egy péntek 13. napon azonban egy kicsit másképp történtek a dolgok. A legfiatalabb Szénkereső manó egy kissé lassúbb volt a társainál, ezért kénytelen volt az ebédszünet alatt is dolgozni. Dolgozott a bánya új szárnyában, kereste a szenet, ide-odakopogtatott a csákányával, amikor egy halom szén zuhant rá és maga alá temette a kis * manót. Ebédszünetben senki sem hiányolta a legkisebb manót, ők dolgoztak tovább. A szegény bajba került manó hiába kiáltozott:
- Segítség! - senki sem hallotta meg segélykiáltását. Hiábavaló fára- 1 dozásában mély álomba zuhant. Este a számadásnál vették észre, hogy bizony a legfiatalabb Szénkereső manó hiányzik. Rögtön a kereséséin indultak. Keresték a bánya minden zugban, de nem akadtak a nyomára. ? Másnapra Szenes Professzor részletesebb keresést adott ki, és munkaszüS neti napot rendelt el. Késő estefelé a második legfiatalabb Szénkeresö manó figyelmes lett egy friss omlásra, örömében felkiáltott:
- Gyertek ide! Talán itt megtaláljuk! Hozzátok gyorsan a lapátokat^ táljuk fel a helyet!
A manók szorgalmason ellapátolták az omladékot, és valóban megtalálták a földön elterülve a legkisebb manót. Mindenki nagyon megrémült, szólni sem tudtak. A síri csendben Szenes professzor sajnálkozó hangja csengett fel:
- Tisztelegjünk, szegény pórul járt társunk előtt! Tegyétek rá a hordágyra és vigyük a templomba!
- Máris! Válaszoltak kórusban a manók, és már szállították is a bánya templom felé. A csodálkozásra az egész bánya apraja nagyja összesereg- lett a templom kertbe. A manó asszonyok sirató énekeket énekeltek. De azonban, amikor a hordágyat letették a földre, egy rekedt hangon megszólalt a legkisebb manó:
- Ébren vagyok vagy álmodok? Mi ez a nagy tömeg? Ki halt meg?
- Oh! Hála istennek senki sem! Sóhajtott fel nagy megkönnyebbülten Szenes Professzor.
- Balesetet szenvedtél, és azt hittük, hogy meghaltál, magyarázkodott a második legfiatalabb Szénkereső manó.
- Ne féljetek, rossz szén nem ég meg! Felelte mosolyogva a legfiatalabb szénkereső manó.
Bodor Blanka kilenc éves tanuló
Árpádházi Szent Erzsébet Líceumhoz tartozó Görbepataki Iskola, Gyimesfelsőlök
Felkészítő nagybácsi: Bodor Zsolt
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1549 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
