MESEMANÓ ÉS A SÖTÉT BÁNYA |
2019. Június 09. Vasárnap, 22:06 | |||
MESEMANÓ ÉS A SÖTÉT BÁNYA
Egyszer volt, hol nem volt, még a hetvenhetedik mesén is túl, volt egy Mesemanó. Azért hívták Mesemanónak, mert mindene a mesélés volt. Ha nem mesélhetett, akkor szomorú és nagyon álmos lett.
Mesemanó elhatározta, hogy világot lát. Amíg a batyuját készítette, rettentő álmos lett. Nem esett kétségbe, csak ezt hajtogatta:
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi.
Mikor elkészült a batyuja, elindult keletre. Ment, mendegélt, amíg be nem sötétedett, és ő el nem álmosodott. Mikor éppen szomorkodni kezdett, mert nem tudta hová lehajtani a fejét, észrevett egy nagy, tágas üreget. Bennebb merészkedett, s hát, láss csodát, egy bányában találta magát.; Úgy gondolta, ott éjszakázik. A bányában talált egy furulyát meg egy cetlit. Ez állt rajta:
„Ha belefújsz, akkora lesz a bánya, hogy eltévedsz benne.”
Mit gondolt, mit nem, belefújt. Erre a bánya csakugyan akkorára nőtt,| hogy Mesemanó nem tudta, merre haladjon. A csöppnyi fény is megszűnté így az ijesztő sötétségben nagyon elszomorodott. De szomorúsága csak j néhány másodpercig tartott, hisz előrántotta csodafegyverét, s hangosan mondani kezdte:
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesemanó. Az a manó elhatározta, hogy világgá megy.”
Ahogy mesélt, a bányászok is meghallották. A hang után rohantak, és | nagyon meglepődtek, amikor rábukkantak.
- Hát te hogy kerülsz ide? — érdeklődtek kíváncsian.
- Eltévedtem. — szólt Mesemanó szomorúan.
- Segítsünk kijutni? — kérdezték a bányászok.
- Igen! — ujjongott a manó.
A bányászok kivezették, és a manó elhatározta, hogy többet soha nem megy világgá. Hálából megajándékozta a lelkes, segítőkész bányászokat egy-két gyönyörű mesével.
Itt a vége, fuss el véle, holnap legyen a Ti vendégetek!
Policsek Orsolya tíz éves tanuló
Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő tanár: Tankó Blanka
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1631 Hozzászólások (0)
Szóljon hozzá Ön is!
|