| SZPIRIDUS KALANDJA |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:02 | |||
|
SZPIRIDUS KALANDJA
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kis bányászmanó| bányásztörp. Szpiridus volt a neve. Rengeteg élménye és barátja volt. Mindemellett volt neki egy törpsapkája is, ami parancsszóra teljesítette a kívánságait.
Egyszer Szpiridus három barátjával bányász-sátorozásra indult,^ Piriduros kicsit félénk, Piridi mókás, míg Piromiró világjáró volt. Hajnalban indultak, mentek, mendegéltek, míg oda nem értek az Égimeszelő hegyhez. Mire kisütött a nap, felhúzták a sátrat. Lakmároztak, majd elin-i dúltak mohát meg gombát gyűjteni. Énekelni kezdtek:
„Mi vagyunk a bányászmanók,
Szeretjük a kalandot,
Ha mohát nem találunk,
Erre a gyönyörű nótára rengeteg bányamanó bukkant elő a csodás erdő mélyéről, ők is csatlakoztak az énekléshez. Mire visszaértek, világosság volt az Égimeszelő hasában. A hegy fejébe, kezébe, lábába futottak, s mindenhol kincset találtak. Szpiridus sapkáját tizenkét szekérré változtat-J ták, s aztán a kincset a meszelő gyomrába szállították. Ekkor Szpiridus elkíáltotta magát:
„Sapka, sapka helyre fuss!”, s az varázsütésre vissza változott, s gazdájához tért.
Este a tábortűznél meséltek egymásnak. Piridi mesélte a legszebb történetet. Története egy olyan szigeten játszódott, ahol még soha semmi érdekes nem történt. Volt egy hegy, amelynek mélyén bánya rejtőzött, és dolgoztak is benne. Ez a hegy egy nap nagyon mérges lett, mert meghallotta, hogy törzsét fel akarják robbantani. Haragjában fejre állt, kiabált, bukfencezett, ugrált. Aranyat, ezüstöt dobált.
Másnap fáradtan tértek haza, és barátaiknak is elmesélték a hallottakat. | Szpiridus még tovább mesélne, de elnyomta az álom... Legközelebb újból kalandozz vele!
Berde Blanka tíz éves tanuló
Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő tanár: Tankó Blanka
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1622 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
