| MANÓBÁNYA CSODAFÁN |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 20:53 | ||||||
|
MANÓBÁNYA CSODAFÁN
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer négy bányamanó: Fakanál, Villa, Kullancs és Kati. Ök nagyon szorgalmasak voltak. Minden reggel a Manóbányába igyekeztek, ott meg napestig csákányoltak, kerestek, kutattak.
Esténként fáradtan bandukoltak hazafelé, de sosem felejtették el megcsodálni a csobogó, csillogó vizű patakot, a lehulló levelek lágy neszét. De amint hazaértek, farkaséhesen ugrották az asztalnak.
Egyik vasárnap (a vasárnap náluk is pihenőnap) közös főzőnapot rendeztek. Kati csodaegeres manófület készített, Fakanál békapürét, Villa sajtos lúdlábat, Kullancs pedig nyakatekert nyakalábét. Jóízűen megebédeltek, majd így szólt Kullancs:
- Egy jó kis ebéd után jól jön egy kis pihenés. - javasolta.
- Igazad van. - bólogattak egyetértőén. El is aludtak. Arra ébredtek, hogy a konyhából motoszkálás hallatszott.
- Valaki ellopta nagyi szakácskönyvét! - kiáltotta Fakanál.
-Ajaj, most mi lesz? - kérdezte tanácstalanul Villa.
- Keressük meg! - j avasolta Kullancs.
Keresték, kutatták, de sehol sem találták. Másnap szomorúan ballagtak a bányába. Sem a patakcsobogás, sem a falevelek tánca nem derítette jobb kedvre őket. Nekiláttak a munkának, de egykedvűen csattogtak a csákányok, mígnem...
- Nézzétek! Egy cetlit találtam. Ez áll benne: Ha kerestek nekem egy gyémántot, visszakapjátok nagyi szakácskönyvét. Aláírás: djéfjhnh. - olvashatatlan, olvasta egy szuszra Fakanál.
- Gyertek, keressünk, kutassunk! - biztatta őket Villa. Ástak, csákányoltak, vájtak, de sehol egy fikarcnyi gyémánt.
- Támadt egy szuper ötletem! Nézzük meg a Csodafán! - kiáltott fel Kati.
- Csodafán? - kacagták a többiek. De hiszen olyan csak a mesékben van!
- Ne gyertek, ha nem hisztek nekem! - duzzogta Kati, és elindult a Csodafa irányába.
A többieket furdalta a kíváncsiság, ezért utána lopózkodtak. A bánya egy titkos zugában egy gyönyörű szép fa látványa kápráztatta el. Kati győzedelmesen mosolygott, de nem szólt. Fakanál felajánlotta, hogy ö majd felmászik, s alaposan szétnéz. Nem kellett sokáig keresgélnie, egy kis levél mögött meghúzódva talált egy gyuszűnyi gyémántot. Örömében felkiáltott:
- Heuréka!
Abban a pillanatban egy hatalmas számysuhogás hallatszott, s egy kőkemény csőr kilopta kezéből a gyémántot.
-Hahaha! Huhuhuuuú! Visszakaphatjátok a szakácskönyvet! huhogta a tolvaj, s kincsük Kati ölébe pottyant.
A manók nem bánták, hogy csak néhány másodpercig örülhettek a gyémántnak, a nagyi hagyatéka számukra sokkal többet jelentett. Ugrálva, énekelve tértek haza, s aznap este a patak is fényesebben csillogott, a falevelek is szebb táncot lejtettek.
Ambrus Barbara tíz éves tanuló
Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő tanár: Tankó Blanka
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1651 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
