| EPILÓGUS |
| 2019. Június 06. Csütörtök, 00:43 | |||
|
EPILÓGUS
A pécsi és a Pécs környéki bányák az 1991-93-as bánya bezárásokig sok ezer embernek adtak munkát, a családoknak kenyeret. Valamikor büszkeség volt bányásznak lenni. Mi, öreg bányászok ma is büszkék vagyunk rá, hogy a bányászok nagy családjába tartozunk, tartoztunk.
Megszűnt a bányászat és a bányatelepre jellemző nyüzsgő élet. Nincs a munkakezdést hirdető dudaszó. Nem érezni a bányatelepet elárasztó jellegzetes szénszagot.
A bányatelepen ma már nem bányászok élnek, és ez meg is látszik a környezeten.
Ma közel huszonöt évvel a bányák bezárása után már ritkán kerül szóba a kétszázhúsz éves bányász múlt. Kezdenek elfelejtődni a bányászélet hagyományai. Nekem és a többi volt bányásznak nem marad más, csak az egyre halványuló emlékek. Csak az emléktáblák, emlékkövek emlékeztetnek a bányász múltra, a fiatalságomra.
Éppen ezért egyre nagyobb szükség van arra, hogy ezt a dicsőséges múltat megőrizzük és a ma embere számára bemutassuk. Ezért hoztam létre a Bányamanó Mozgalmat és rendezzük meg a Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülettel évenként a „MIT TUDTOK A BÁNYÁSZATRÓL” iskolai vetélkedőket. Ma már 545 iskolásnak újra ismerősek a bányász kifejezések. Tudják, hogy Pécs a bányászatnak köszönheti nagyvárosi rangját. Remélhetőleg nekik köszönhetően, a múló idő és a kihagyó emlékezet ellenére a bányász múltat nem engedik a feledés homályába veszni.
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a könyv anyagának összeszedésében, rendezésében és kiadásában. Remélem és hiszem, hogy közös munkánk nem volt hiábavaló, sikerült bemutatni egy bányatelep egykori hétköznapjait, örömeit, bánatait, sikereit, kudarcait. Mindig is reménykedtem, és reménykedem, hogy ez nem a vég csak egy kis szünet.
Gyémántokleveles Bányamérnök
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1458 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
