| Pimpi és Pompi első kalandja |
| 2017. Július 02. Vasárnap, 11:27 | |||
|
Pimpi és Pompi első kalandja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két manó: Pimpi és Pompi. Lenn éltek az ormosbányai bánya mélyén szüleikkel, rokonaikkal. A napjaik hasonlóan teltek, mint a többi manógyereknek. Reggel felkeltek, megreggeliztek, majd édesanyjuk elindította őket a manóiskolába.
A mai nap is ugyanígy kezdődött. Leszámítva egy dolgot. Pimpi és Pompi elfelejtette feltölteni a tabletjét, amit minden nap vinniük kellett az iskolába. Késő estig olvasták az emberekről szóló érdekes történeteket. Álmodoztak az emberek csodás világáról, és arról, hogy egyszer talán ők is eljuthat oda. Reggel fáradtan ébredtek, s nem merték bevallani szüleiknek az esti huncutságot. Gondolták, úgy tesznek, mintha iskolába mennének, de elkezdik végre a hónapok óta tervezgetett kalandos útjukat. Iskolába menet volt egy út, amire tilos volt rálépniük. Mindig is félve, de vágyakozva tekintettek az ismeretlen felé. Indulás előtt eltették a becsomagolt tízóraijukat, majd elcsentek még az éléskamrából egy kenyeret és két elemlámpát. Megvárták, amíg mindenki lehagyja őket az úton, s amikor mindenki eltűnt a szemük elől ráléptek a tiltott ösvényre.
Sokáig barangoltak a sötétben, csak az elemlámpa fénye adott némi világosságot. Felismerték az iskolában tanult ásványokat, egy-két ritka darabot be is tettek a hátizsákba. Kis idő múlva halovány fényt pillantottak meg az út végén. Érdekes hangokat hallottak. Az iskolában meséltek mindenféle százkarú szörnyről, aki a bánya mélyén rejtőzik és szereti a manógyerekeket. Félve közelítettek a hangok felé. Egyre tisztábban hallották a beszédet. Hamarosan kiderült, hogy emberi hangok. Elbújtak egy szénfal mögé, onnan leselkedtek, hogy mi történhet ott. Fekete arcú emberek szerszámokkal a kezükben tanakodtak. Volt ott egy gépezet is, aminek valóban száz tüskéje lehetett. Hirtelen elkezdett forogni, s a szén lassan pergett a munkások elé. Aztán hirtelen leállt. Az emberek újra tanakodni kezdtek. Nem nagyon hallották miről beszélhetnek, csak Pompi fülét megütötte egy szó: robbanás.
Ennek a fele sem tréfa! A két manó futni kezdett hazafelé. Hallották a nagy robbanást, mely őket is elsodorta. Mindketten megütötték magukat, de szerencsére sikerült megmenekülniük.
Otthon azt füllentették, hogy leomlott egy szénfal és ott érte őket baleset. Mélyen hallgattak kalandjukról, hiszen tudták, hogy nem utoljára lesték meg az embereket.
Zeleni Eszter kilenc éves tanuló
Izsó Miklós Általános Iskola, Izsófalva
Felkészítő tanár: Zeleniné Kajái Orsolya
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 2174 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
