| A bátor bányamanók |
| 2017. Május 13. Szombat, 14:50 | |||
|
A bátor bányamanók
Volt egyszer, hol nem volt, Nekeresd országban egy bánya. Abban a bányában élt sok apró manócsalád. Azok közül is a legapróbb a Minimanó család. Minimanó mama, Minimanó papa és a 3 kis manófiú: Aranyka, Ezüstke és Szeneske. A manó lurkók kíváncsiak voltak, hogy honnan kapták a nevüket.
Minimanó papa elmesélte nekik: Amikor elkezdtünk először a bányában dolgozni találtunk 1 kis aranyat. így az elsőszülött neve Aranyka lett. Mikor a második manócskánk született nagy területen ezüstöt találtunk, ezért neki az Ezüstke nevet adtuk. Ezután nehéz helyzetbe kerültünk, mert semmilyen nemesfémet sem találtunk többet, csak szenet. így a kicsi fiúnak a Szeneske név jutott.
Mire a fiúcskák nagyobbak lettek, arról álmodoztak, hogy bejussanak a Bányaegyetemre. Azt remélték, hogy ott majd mindent megtanulnák a bányászatról és minden manót ki tudnak majd okítani. Na és persze a saját bányászengedélyüket is meg kellett szerezni.
Persze előtte ki kellett járni a manók kisiskoláját. Szerettek suliba járni, mert ott minden óra nagyon érdekes volt. Legelsőnek a manók bányászdalát tanulták meg. Aztán számolni, írni, olvasni. Délutánonként kis bányászattal ütötték el az időt.
Egyszer 1 szép napon, amikor Aranyka, Ezüstke és Szeneske hazafelé tartott, véletlenül 1 ismeretlen járatba tévedt. A járat eldugott zugában találtak 1 régi, poros ládikát. Meg akarták nézni mi van benne, de nem volt hozzá kulcs. Nem tudták mitévők legyenek, ezért a bányászok védőszentjéhez, Borbálához fohászkodtak. És lássatok csudát! Hirtelen megjelent 1 arc a járat egyik falán és így szólt: Megkaphatjátok a kulcsot, ha kiálltok 3 próbát! Csak sétáljatok be a számon! - Rendben! Vállaljuk a próbát! - felelt Szeneske. Erre biztatta testvéreit is. Bátran beléptek az arc száján. Az első akadálynál át kellett úszni 1 bányatavon. Igen ám, de a tóban élt 1 hatalmas tavi szörny, aki folyton éhes volt. A legkisebb gézengúznál volt néhány száraz kenyérszelet, azt bedobta a vízbe.
Míg a szörny azzal foglalatoskodott, át tudtak úszni.
- De jó! Túl vagyunk az első próbán! - kiáltottak fel a mini manócskák. A következő próbán 1 óra alatt meg kellett rakni 7 csillét szénnel. Ez is sikerült, mivel Szeneske kitalálta, hogy alkossanak sorláncot. így aztán nagyon gyorsak voltak.
Az utolsó próbán 1 bányarigó fiókát kellett kimenteni a kőomlás alól.
Itt is sikerrel jártak, mert nagyon ügyesen kapkodták el a köveket a kis rigóról. Ekkor hirtelen nagy fényességre lettek figyelmesek. A ládika kulcsa volt az 1 sötét sarokban. Felkapták és kiszaladtak az arc száján. Megköszönték a lehetőséget és a segítséget. Ezzel az arc mosolyogva eltűnt a szemük elől. Azonnal kinyitották a ládát és nem akartak hinni a látványnak. Telis tele volt arannyal. - Hű a mindenit! Ebből majd mehetünk a Bányaegyetemre - lelkendezett Aranyka. - Bizony, bizony! - helyeselt a másik 2 testvér. - Mos már csak meg kellene keresni a hazafelé vezető utat - szólt Szeneske. A testvérei ránéztek, de nem ismertek rá. - Mi a manó! Hát te veled mi történt? - kérdezték egyszerre. A kis tesójuk, aki eddig jelentéktelen szürke kis manó volt, most fényesen csillogott. - Nem tudom, bátyók. Mikor jöttünk ki az arc száján, éreztem valami bizsergő érzést és 1 enyhe fuvallatot. Talán akkor történhetett - válaszolt Szeneske. - Az elképzelhető. Neked voltak a legjobb ötleteid, ezért az arc biztos megjutalmazott. - merengett el a 2 fivér. Örömükben egyből rátaláltak a helyes útra.
Otthon nagy volt az öröm. A manókák mindent elmeséltek töviről hegyire. A szülők büszkék voltak picinyeikre. Szeneskét átkeresztelték Gyémántkának.
Aki nem hiszi, keresse meg Nekeresd országot és ott a Minimanó családot!
Diószegi Kis István Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 4. a. osztályának közös munkája, Berettyóújfalu
Felkészítő tanár: Fábiánná Kis Gabriella Judit
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 2529 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
