A bolondok aranya

A bolondok aranya

2017. Május 07. Vasárnap, 12:45

A bolondok aranya

Túl az Operencián volt egyszer egy hatalmas hegy, melynek a tövében állt egy gyönyörűséges palota. A falait aranyból raktak, a tetejét smaragd tetőcserepek borították, az ajtók ezüstből készültek, az ablakok helyén jácintkövek csillogtak.

Kérdezhetnéd, honnan származik ez a sok-sok arany s gyönyörű drágakő, talán kalózok élnek itt akik kifosztják a közelben járó hajókat? Vagy tán vikingek hordták össze ezt a mesés vagyont fosztogató útjaik során? Egyik sem! Ez a rengeteg kincs kemény munka eredménye. A palota a bányatörpék városának közepén áll, és a felépítéséhez szükséges anyagokat a törpék ásták ki a város mellett található bánya mélységes mély aknáiból és tárnáiból.

A kastély legmagasabb tornyának legfelső szobájában ült zafírasztalánál a bányatörpék királynője, Kámpicsorka, aki a nevét onnan kapta, hogy mindig rossz kedve lett, ha szomorúságról és szegénységről hallott. Kámpicsorka éppen

gyémántberakásos tabletjén utalt át éhező elfgyerekeknek egy jelentősebb összeget. Hirtelen valami furcsa zajt hallott. Kilépett az erkélyre és körülnézett. Nem látott senkit az utcákon, ami meglepő volt, mert egy pillanattal korábban még mindenki dolgozóit bányagépeket javítottak, a tárnák ácsolatait készítették elő. vagy épp ebédel készítettek a bányászoknak. Kámpicsorka királynő megrémült, de nem attól, amit látott, hanem azért, mert megérezte, hogy valaki áll a háta mögött Megpördült, de mielőtt meglátta volna, hogy ki van mögötte, egy darabka fénylő arannyá változott.

A város lakói estére tértek csak magukhoz mágikus álmukból. Keresték a királynőt, körülnéztek a kastélyban, a városban, még a szomszédos szénakazalt is felforgatták, de sehol sem lelték a nyomát.

Egyszerre mennydörgő hang hallatszott a város központjából. A főtéren egy hatalmas, fényből formált alak jelent meg. A fényszobor egy óriási varázslót ábrázolt, nagy süveggel, ádáz arckifejezéssel, izzó tekintettel, a kezében varázspálcával. Ö volt a rettegett Parázsló, kinek szívében a kapzsiság és büszkeség tüze parázslóit. A mennydörgés Parázsló varázsló hangja volt.

Ostoba törpenépség! Elraboltam és elvarázsoltam szeretett Kámpicsorka királynőtöket. Aprócska aranyröggé változtattam öt. Csak akkor kapjátok vissza, ha az egész hegyet megmozgatjátok, és minden darabka aranvat és gyémántot, amit csak találtok, idehordotok elem. Mu-ha-ha-ha-ha-ha'" Ezzel a ragyogó hologram semmivé foszlott.

A törpék kétségbeesve bámultak egymásra. Hosszas csend után az öreg

Hónaljszakáll emelkedett szólásra, nevéhez méltóan vastag szakállszörök kunkorodtak ki karja alól.

No legyen a nevem többé Hónaljszakáll, ha nincs valamilyen ötletem! kezdte, majd hosszasan beszélt, és elmondta a tervét. A törpék örömmel pillantottak egymásra, és azonnal dolgozni siettek. Hamarosan egyre növekvő halom emelkedett a főtéren, melyben az aranysárga és a csillámló fehér keveredett.

Mikor a halom magassága elérte a tíz métert, akkor végre megálltak, és Hónaljszakáll szólította a Varázslót.

- Arany fénye csábító, gyere gonosz Parázsló!

Ebben a pillanatban megjelent a varázsló hologramja. Dübörgő hangon azt kérdezte:

- Hol van az aranyam? Hol vannak a gyönyörű drágaköveim?

- Ott vannak. Vidd! - intett Hónaljszakáll a hatalmas domb felé

varázsló arcán kapzsi arckifejezés jelent meg. Pálcájával egyet intett.

eltüntette a rengeteg kincset. Majd a zsebébe nyúlt, a földre dobott egy

ínyrögöt, melyei pálcája újabb legyintésével vissza változtatott Kámpicsorka királynővé Aztán füsté vált.

törpék hangos éljenzésbe kezdtek. Hónaljszakáll a királynő elé járult, és meghajolt.

- Kedves királynőm! Örülök, hogy megint köztünk vagy. Ezután jobban fogunk rád vigyázni.

Hogy tudtatok ilyen rövid idő alatt ennyi aranyat és gyémántot kiásni kérdezte a királynő a bölcs öregembert. - Miből fogunk ezután élni, miből fogunk másoknak segíteni, ha nem maradt több drágakövünk és nemesfémünk ?

Az öreg mosolyogva válaszol

Nyugodj meg, királynőm! A varázsló egy szem kincset sem kapott, csak a sárga piritet és az áttetsző kvarcot gyűjtöttük össze a meddőhányóról. azt hordtuk halomba! Ez az ostoba Parázsló pedig azt hitte, gyémántot, és aranyat kap! Nem hiába hívják a piritet a "bolondok aranyának”.

A törpék nevetni kezdtek, és a hahota egyre hangosabbá vált. Mikor Parázsló meghallotta, hogy őt gúnyolják ki. a szégyentől szívének parázsló büszkesége lángra kapott, és hamuvá égette a lóvá tett varázslót. A törpék pedig azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Kazal Zsófia kilenc éves tanuló Radnóti Miklós Általános Iskola, Balatonfüred

Felkészítő szülők: Horváth Erika, Kazal Kolos