Nikolausz Tamás, A mecseki szén

2015. Február 14. Szombat, 13:33

	A mecseki szén Végig nézek a Mecseknek domborulatain, És eszembe jutnak a régmúlt idők, dicső dolgai. Történtek ott dolgok, s nem csak a föld színén, E szép hegység gyomrában termett a feketeszén. Mert kérdezem én tőled: Mit jelent a szén? S ami neked fűtőanyag, az nekem volt valamikor a kenyér. Ami neked kosz s nehéz feladat, Az nekem a gyémántosan csillogó, a föld aranya. Akik neked nem mások, mint fekete emberek, Az nekem a legszebb család, az összetartó szeretet. S ami nem más számodra, mint iskolában a kémiai elem, Az számomra az átélt és visszavágyott történelem. Ha elutazol álmaidba egy átpihent éjszakán, Feléd a virágos réten, csalogány dala száll. Nekem sem rosszabb az álmom, elhiheted, Csak nekem a „schiht"-re hívó kürt hangja énekel. S ha megszólal a „ Bányász Himnusz' ’, te ezt nem értheted! Neked csak egy ismeretlen dallam, jelentéktelen. Nekünk a hit, a testvériség és a szeretet, Mely örökre, akár a síron túl is összetart bennünket!

Hosszúhetény, 2008. 09. 27.		Nikolausz Tamás