Nikolausz Tamás, Nekem otthonom volt...

2015. Február 14. Szombat, 12:51

	Nekem otthonom volt ... Nekem otthonom volt az akna mély sötétje, A kasnak gyors vágtája, zörgése. Nekem otthonom volt a bánya udvar egésze, A farakásokkal, porral, sárral, gépalkatrésszel. Nekem otthonom volt a kompresszor gépház fehérje, A hatalmas acélszörnyek remegése. Nekem otthonom volt az akna torony, életünk jelképe, Amit géptörők vágtak szét, s ment a kohó mélyére. Nekem otthonom volt, amin most falatozik az enyészet, Akác és gaz nő ott, a szél kerget emléket. Nekem otthonom volt, és mi lett a vége? Elvették, meggyalázták, s halványul fénye! Nekem otthonom volt sok ezernyi testvérrel, S most hontalanként csavargunk a vidéken. Nekem otthonom volt nagy és szoros kötelékkel, S lassan elfogyunk, mint a hold az ég sötétjében. Nekem otthonom volt, s ameddig élek, Haza vágyok, a jövőben bízok és remélek.

Hosszúhetény, 2010.09.02.		Nikolausz Tamás